Volt egyszer egy kislány. Málnaszínű sapkácskája és köpenye nyomán mit gondoltok, milyen nevet kapott? Úgy van, Piroskának hívták. Szeretett virágot szedni, szeretett focizni, szeretett festeni, szeretett puzzlet rakosgatni, szerette az eperlekvárt, mert az is piros, saját maga tett el vagy negyven üveggel minden júniusban, ha pedig betűt látott, az egész világról elfeledkezett. Az olvasás elvarázsol, mondogatta kedvtelve. Nem érdekelte a tévé, nem érdekelték a telefonos játékok, a videójátékok, a számítógépes játékok, az XP. Igaz, nagyritkán, hébe-korba elcsábította egy-egy rajzfilm. De csak mert szenvedélyesen rajongott a képregényekért.

Egy napon Piroskának megbetegedett a nagymamája. Piroska azonnal mazsolás kalácsot sütött neki. A kosarába tette egy palack házi sárgabarackszörppel és még valamivel együtt, mert tudta, ezektől biztosan meggyógyul Nagyanyó, és felkerekedett.
Csakhogy Nagyanyó a sűrű, sötét erdő túlsó felén lakott. Az úton egyszer csak Piroska elé toppant az ordas farkas.

Hm, Piroska, mondta neki, milyen nagy a szemed...
Tessék?
Semmi, semmi. Azt szeretném tudni, hová tartasz.
Nagyanyóhoz.

Helyes, gondolta magában a farkas, és faképnél hagyta a kislányt.

Piroska hamarosan odaért és bekopogott Nagyanyóhoz. Egészen elképedt, mennyire megváltoztatta Nagyanyót a betegség. Még a hangját is alig ismerte fel. Közelebb lépett, és ijedtében elejtette a kosarat. Az ágyban az ordas farkas feküdt, méghozzá Nagyanyó ruháiban! Piroska előtt elsötétült a világ, elájult.

A farkas csak erre várt. Rávetette magát Piroska kosarára. Nahát, szólt felcsillanó szemmel, Tintin az erdőben… ezt meg kell néznem. Nosza, kézbe vette és lapozgatni kezdte.

És ekkor jött a döbbenet.

A képregény úgy kezdődött, hogy egy piros ruhás kislány meglátogatja a beteg nagymamáját. A sűrű sötét erdőben azonban ordas farkasba botlik, aki sajnos rútul rászedi. A farkasnak nagyot dobbant a szíve. Amerre csak a szem ellátott, minden kockán Piroskák és farkasok rajza tárult a szeme elé. Hát mi fog ezekkel történni egyszer csak? Épp megnyalta az ujját, hogy lapozzon, amikor kinyílt az ajtó.

Nagyanyó lépett be a vadásszal, akivel útközben futott össze, és behívta egy pohár frissítőre. Arról beszélgettek, mennyire kell vigyázni az erdei gombával, ha pörköltet főz az ember – a farkast megpillantván azonban lemerevedtek mindketten. És csak ekkor vették észre a földön ájultan heverő Piroskát.

Mindent megmagyarázok! – kiáltotta a farkas riadtan, és kapkodva kicsomózta álla alatt a főkötő masniját, mert látta, hogy felhősödik már a vadász homloka, és Nagyanyó is bármely percben robbanhat.

Innen látom, hogy az a kisunokám könyve, teszed le? – rivallt rá Nagyanyó, mint arra számítani lehetett.

Puska van nálam, farkas, mondta vészjóslóan halkan a vadász. Ám a farkas nem bírta elengedni a képregényt, még akkor sem, amikor Nagyanyó ki akarta tépni a mancsából. A jó ég tudja, micsoda ordítizós veszekedésig fajult volna a helyzet, ám ekkor Piroska éledezni kezdett.

Ó, hála Istennek nincs bajod, kincsem, rohant oda hozzá Nagyanyó.

Neked meg, nézett fel a farkasra még mindig szemrehányón, egyetlen szerencséd, hogy kertészt keresek.

Vállalom, vágta rá a farkas gondolkodás nélkül.

Nagyanyó folytatta. Minden este a vadász ellenőrzi a munkádat.
A farkas nagyot nyelt. Tudjátok mit? Unom, hogy félnek tőlem a gyerekek. Én közeledni próbálok feléjük, keresem a közös pontokat, de két oldalt sem ovlashatok végig zavartalanul, a vadász a puskáját fogdossa. Elegem van abból, hogy mindenkinek én vagyok a rossz rendőr. Legyünk őszinték, a bundám gyönyörű, a tekintetem érzelmes. Ugyanettől olvadoztok egy kutyusnál, igaz? Hát én ugyanolyan szép és szeretetre méltó állat vagyok. Miért jut nekem folyton a hálátlan, sötét alak szerepe? Reménykedtem, hogy most elolvashatom és okosabb leszek… Erre kitépted a kezemből.

Fel akartál falni mindkettőnket! – torkolta le Nagyanyó.

Egy csudát, felelte a farkas. A képregényeknek nem tudok ellenállni. A pihe-puha ágyadban akartam olvasgatni egy kicsit.

Több sem kellett Nagyanyónak, megenyhült. A vadász is beismerte, hogy nem szabad rögtön a legrosszabbra gondolni. Piroska felszeletelte a kalácsot, kitöltötte a barackszörpöt és körbekínálta a többieket. Aztán azt mondta: tudtam, hogy az olvasás mindenkit elvarázsol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.