Néhány hónappal ezelőtt kicsírázott két avokádómagom. Elültettem őket, és röpke akárhány hét alatt kihajtottak. Igazi avokádók kezdték tehát zsenge életüket tengetni a lakásban.

A szabadság árnyoldalai azonban lecsaptak rám, és nem véletlenül használom ezt a képzavart: mivel sasaim, ez a két eleven, tollas rettenet, jószerivel ott jönnek-mennek a szobákban, ahol nekik tetszik, hozzáfértek az én dédelgetett cserepemhez, és percek alatt lelegelték mindkét tavaszhírnököt.

Évek óta tudom, hogy a csúcshajtás elleni merénylet a vég kezdete, de acélosan optimista maradtam. És győztünk! Oldalról bár, de törve nem. Itt vannak, nekieredtek ismét, és szemmel láthatólag szépen mindent el is követnek azért, hogy ezúttal maradjanak. Köszönöm a sasoknak a _second take_ kényszerlehetőségét, és köszönöm ennek a drága két kis zöldnek, hogy tovább fejlesztik az emlékeiket. Csak úgy simán az életről.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.